Egyetemi éveim alatt letettem ugyan egy C típusú középfokú angol nyelvvizsgát, de az azóta eltelt 20 évben csak ritkán volt alkalmam gyakorolni a nyelvet. Mostanában már elég kellemetlenül éreztem magam, mivel a sikeres vizsgám ellenére egyre bizonytalanabb volt a kommunikációs készségem: elfelejtettem a rég használt szavak egy részét, nehezen fejeztem ki magam, és mind kevesebbet értettem az élőbeszédből is.
A fentiekből következően nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy az Egyesült Királyságban egy jó hírű nyelviskola
anyanyelvi tanárainak segítségével egy intenzív nyelvtanfolyamon frissíthetem fel a nyelvtudásomat. Nagy kihívásnak éltem meg, hogy magyar társak nélkül, magamra utaltan kell majd boldogulnom, de éreztem azt is, hogy ez maga a siker kulcsa. Világos volt, hogy muszáj lesz angolul kommunikálnom a nyelvórákon túl is, és bár sok-sok gátlásom volt emiatt, tudtam, hogy két hét alatt sokat lehet fejlődni.
A reményeim beigazolódtak. Bár a Stansted repülőtéren vagy a londoni metróban az első pillanatokban teljesen elveszettnek éreztem magam, két-három nap elteltével már rutinos turistává váltam.
A Lal School nyelviskola London 5. körzetében, a belvárostól mintegy 30 km-re fekvő Twickenham-ben van. Délelőttönként egy tapasztalt középkorú tanárnő, Brenda tartott a nyelvtanra fókuszáló órákat, délután pedig egy 90 perces foglakozás volt a fiatal, kreatív és remek humorú Adammal. Brendánál jól begyakoroltuk a grammatikát, Adam pedig a szabadabb társalgásra helyezte a hangsúlyt, miközben az ő órái is jól strukturáltak voltak, hetente más-más téma köré szerveződtek – a csoport igényeinek megfelelően. Többször foglalkoztunk például az üzleti élet szakkifejezéseivel, projektszerű feladatok kapcsán – pl. olyan mobiltelefonos applikációt kellett kitalálni, ami nagyon hasznos lenne, de jelenleg még nem létezik, ennek marketinget csinálni, mindezt népszerűvé és eladhatóvá tenni stb.
A két tanár órái jól kiegészítették egymást, s egyaránt oldottak voltak. Egyszer-egyszer sütiztünk is, máskor kirándultunk, de minden alkalommal fegyelmezett munka folyt, és valóban a nyelvi szintünknek megfelelő csoportokba kerültünk, ahol rengeteg új dolgot tanulhattunk, miközben folyamatos sikerélményünk lehetett.
A tanítás 14.30-ig tartott, utána általában vonatra szálltam, és bementem a belvárosba. A rendelkezésemre álló két hét alatt igyekeztem minél több dolgot megnézni, és amennyire lehet, megérezni London hangulatát. Végigbarangoltam a legszebb parkokat (Hyde, Regent’s, St. James stb.), megcsodáltam sok különböző tematikájú múzeumot (British Museum, Science Museum, National Gallery, Natural History Museum, Modern Tate stb.), elmentem Richmond nemzeti parkjába és a windsori királyi palotához, egyszóval igyekeztem hasznosan tölteni a szabadidőmet is.
A belvárosban rengeteget utaztam metróval és (emeletes!) busszal, de még ennél is többet gyalogoltam, mert igazán így láttam sokat Londonból. Nemcsak a Temze partját barangoltam végig, de amennyire tudtam, más városrészeket is igyekeztem megismerni.
A szállásadó hölgy nagyon kedvesen fogadott, vele is sokat beszélgettem, és mindenben segítőkész volt.
A nyelvi
csoportok hetente változtak kissé, délelőtt és délután másokkal voltam, de mindenkivel kellemes volt az együttlét. A diákok is nyitottnak mutatkoztak, és az órák mindig jó hangulatban teltek. Az a fajta kulturális sokszínűség, amivel akár a nyelviskolában, akár a belvárosban találkoztam, egyenesen lenyűgöző volt számomra.
